Százlábúak – Ezerlábúak

Pincében, fáskamrában, de néha kertes lakásokban is előfordulnak, ahol igen ritkán a hasonló formájú homoki vaspondró (Schisophyllum sabulosum), vagy a pirospettyes vaspondró (Blaniulus guttalatus) is feltűnhet. A rovarokkal közeli rokonságban vannak és testük is sok szempontból hasonló hozzájuk.

Méretük 10-110 mm között változik, hosszú, megnyúlt testükön a lábak száma akár a százat is meghaladhatja. Utolsó lábpáruk általában hosszabb, amelyet az állat maga után vonszol. Ez ostorszerű, és zsákmányszerzési célt szolgál, mivel áldozatuk villámgyors körülhurkolására alkalmas.

Szaporodásuk módja nem eléggé ismert. A nőstény petéit csomókban összeragasztva a föld alatt helyezi el. A petecsomót váladékával körülburkolja, amivel nemcsak a szükséges nedvességet biztosítja, hanem az feltehetően a talajgombákkal való fertőzés megakadályozására is szolgál. A petecsomót a nőstény őrzi és gondozza, hátoldalára helyezkedve körülöleli. Ez idő alatt nem táplálkozik, kizárólag ivadékait védi az esetleges támadókkal szemben. Az ivadékok fejlődése 30-40 napig tart. A kikelt fiatal állatok még több hétig az anya gondozására szorulnak és annak testén mászkálnak, majd azt elhagyják és önállóvá válnak.

Rejtett életmódot folytatnak, nappal a helyiségek réseiben, repedéseiben, vagy a szabadban lombok, kövek és fák kérge alatt tartózkodnak. Mivel a levegő páratartalmára különösen érzékenyek és kültakarójuk a kiszáradástól csak kevéssé nyújt védelmet, ezért nedves, nyirkos helyekre húzódnak be. Mindig az árnyasabb, sötétebb helyeket kedvelik, a fényt kerülik. Éjjel élénkülnek meg, akkor igen gyors mozgással indulnak vadászatra. Testüket váltakozva megnyújtják, vagy összehúzzák, de olykor lábaik segítségével haladnak. Előrehaladásukat testük oldalirányú, kígyózó mozgásával segítik. Maguk előtt mindig ütögetik és tapogatják a talajt.

Ragadozók, rovarokkal és csigákkal táplálkoznak, de szükség estén növényi tápanyagot is elfogyasztanak. Első lábpárukon hatalmas méregmirigy van, melynek vezetéke a karom végén nyílik. A méreg zsákmányszerzésre és védelemre egyaránt hatékony fegyver, amely a gerinctelenekre, de gyakran a kisebb gerincesekre is halálos. A méreg megbénítja, vagy azonnal megöli az áldozatot, amelyet az állat felaprít és táplálkozásra előkészít. Zsákmányukról csak akkor szereznek tudomást, ha csápjukkal megérintik.

Ellenségeikkel szemben nemcsak méregmirigyükkel, hanem harapófogószerűen működő, hátsó testvégükön levő lábpárjukkal is védekeznek.

Az ember környezetébe bevándorolnak, és riasztó látványuk undort keltenek.

Véletlen megzavarásuk esetén az embert is megharaphatják, amely azonban csak kis helyi duzzanatot okoz, így marásuk gyakorlatilag veszélytelen.