Közönséges vakondok

13-18 cm nagyságú, henger alakú testét sűrű, bársonyos, csillogó, rövid, fekete szőr borítja. Testének alakja kitűnően alkalmazkodik a föld alatti életmódhoz. A ?henger? elülső végén fúró fejéhez hasonló ormánnyá nyúlt orra meredezik. Mellső végtagja hatalmas, 5 erős karommal ellátott izmos ásólábakká alakult. Szőrzetének különleges, minden irányban elhajló szerkezete teszi lehetővé, hogy járataiban előre és hátrafelé egyaránt gyorsan képes haladni.

Szemgolyója igen kicsi, csaknem vak, de a fényerősség változását észleli. Bár fülkagylója nincs, és fülnyílását szőrzet fedi, mégis egész jól hall. Szaglása kitűnő, orra tapintásra is szolgál.

Szaporodásáról keveset tudunk, vemhességi ideje sem kellően ismert. Évente egy alkalommal, általában márciusban, áprilisban párzik és az erre készített föld alatti fiadzó kamrában 3-7 vak, csupasz kölyköt ellik. Bonyolult járatrendszerének valamely növényi részekkel puhára bélelt helyén neveli utódait.

Magányosan él. Életének minden mozzanata a földfelszín alatt a maga ásta, felszínhez közeli labirintus-szerű járataiban zajlik. Egy-egy nagyobb földkupac alatt van a fészek központja, ahonnan szellőztetést biztosító járatok vezetnek a felszínre. Fészkét fűvel, lombbal és apró gyökerekkel béleli ki. Innen indulnak életterét behálózó vadászjáratai, melyek nyomát a felpúposodott föld jelzi. A vakondtúrás az a felesleges föld, amelyet az állat a járat kiásása során maga mögött a felszínre dob. Téli álmot nem alszik, ilyenkor csak a mélyebben fekvő fagymentes helyekre húzódik vissza. 3-4 évig él.

Semmilyen növényt nem eszik! Kizárólag rovarokkal, azok lárváival táplálkozik. Napi tápanyagszükséglete megegyezik saját, 100-150 grammos testsúlyával. Az éhezést nehezen tűri, ha 1-2 órát nem eszik, igen nyugtalan. Télre élelmiszert tartalékol, fészkében általában földi gilisztákat gyűjt össze, amelyeket harapással tesz mozgásképtelenné.

A fiatal állat önállóvá válása után elhagyja szülőhelyét és új területen telepszik meg, abban a kertben, ahol korábban sosem látták, egyszer csak megjelenik.

Kártétele abból adódik, hogy feltúrja az ágyásokat, kitúrja a palántákat, megbontja a pázsit felületét. A kertek gazdái nem szeretik, sok esetben üldözik. Túrásai viszont azt mutatják, hogy azon a területen, ahol megjelenik a talajban igen sok a rovarlárva, hernyó és csiga. Jelenléte tehát igen hasznos, mert az általa naponta elfogyasztott, testsúlyával megegyező mennyiségű talajlakó a kerttulajdonos számára sokkal nagyobb kárt okoz, mint a vakondok.