Házi poratka

0,2-0,5 mm nagyságú, szabad szemmel nem látható, majdnem áttetsző színű pókidomú.

Kifejléssel fejlődik. A nőstény naponta 1-4 petét rak le egyesével, kb. 3-4 hónapos élete során 50-300-at. A petékből a lárvák 8 nap múlva kelnek ki és kedvező körülmények között 30, kedvezőtlenek mellett 80-100 nap alatt alakulnak át ivarérett példányokká.

Életműködéséhez legkedvezőbb a 20-25 °C-os hőmérséklet és a 70-80 %-os relatív páratartalom. Az alvás céljára szolgáló helyiségekben található a legtöbb atka, mert a napi 7-8 órai alvás következtében a testmeleg miatt a hőmérséklet eléri, vagy meghaladja a 20 °C-ot, a megfelelő páratartalmat pedig légzés és párolgás útján az emberi test biztosítja. A hálószobában 1 gramm porban atkák tízezrei is élhetnek.

Az atkák száma késő tavasszal, nyár végén és kora ősszel a legnagyobb, mivel a lakások levegőjének nedvességtartalma ilyenkor a legnagyobb, mert nincs fűtés. Télen, kora tavasszal és késő ősszel a fűtött lakások relatív páratartalma 60 % körüli, ami az atkák számára kedvezőtlen, számuk ? különösen télen ? a legalacsonyabb. Ezt a kedvezőtlen időszakot csak azok a példányok élik túl, amelyek naponta legalább néhány órán keresztül megfelelő körülmények között, pl. ágymelegben tartózkodnak.

Leggyakrabban kárpitozott bútorokon, ágybetéteken, gyapjútakarón, plüss gyermekjátékokon, ágyneműn, pamuttartalmú függönyön és állati fekhelyeken fordul elő, de nem elhanyagolható a különféle gombok, zsinórok, varrások mentén történő rejtőzködés lehetősége sem, ahol különösen védett és fejlődése zavartalan.

Egész életen át tartó, szinte észrevétlen szaporodásához a vegyes összetételű por nélkülözhetetlen. A házi por különböző részecskékből és szálakból áll, található benne: emberi haj, felhám, ruhaanyag szálak, állati szőr, ételmaradék, cigarettahamu, homokszemcsék, baktériumok, valamint rovarok, pókok, és ami a legfontosabb, atkák és penészgombák. Az atka táplálkozása, fejlődése és szaporodása számára igen lényeges a testfelület bőrének felső rétegéről lekopó felhám, illetve a fejbőrről pikkelyszerű darabkákban lehámló részek (?korpa?), amelyek a házi por lényeges alkotórészei.

A testfelületről lekerülő felhám azonban az atka számára nemcsak emészthetetlen, hanem annak zsírtartalma kifejezetten mérgező is. Ezért az atka olyan szervezetekre van utalva, amelyek a felhámot előemésztik, és annak zsiradékait lebontják. Ezt a tevékenységet az atkával együtt élő egyes penészgomba fajok végzik. A penészgombák által átalakított felhám már megfelelő az atka táplálkozására. Miután egy felnőttről naponta 0,7-1,4 gramm felhám kerül le, így az atkák millióinak tápláléka biztosított.