Nyest (Martes foina)
Védettsége miatt jelentős mértékben elszaporodott. Kifejezetten vonzódik az emberi településekhez, ahol csűrökben és istállók padlásán telepszik meg, de alkalmilag a kertes házak tetőterében is előfordul.
Kb. 40 cm hosszú, 20 cm-es farka van, fehér és villásan elágazó torokfoltjáról ismerhető meg.
Igen szapora. Utódai rendszerint kora tavasszal születnek. A kölykök vakok és süketek. 4 hónapos korukra viszont már végezni tudnak a zsákmánnyal, elhagyják anyjukat és egyedül élnek. Könnyed és gyors mozgású, szorongatott helyzetben ugrik, egyensúlyozását bozontos farka jelentősen elősegíti. Nagy mancsán erőteljes karmok vannak, talpa szőrös, ami jó fogást biztosít a fatörzseken és az ágakon. Végbélmirigye váladékával és vizeletével jelöli meg ösvényeit a fákon, vagy a talajon. Búvóhelye sziklahasadékokban, falak, kőrakások, rőzsekötegek között és odvas fában van. Szívesen tartózkodik parkokban, kertekben és bokrokkal benőtt sziklákon.
Alkonyatkor, vagy éjszaka indul vadászatra. Meleg bundája lehetővé teszi, hogy a leghidegebb télben is elhagyja otthonát. Mindent átvizsgál, ahol zsákmányt remélhet. Ha rábukkan a prédára, lerohanja és átharapja nyakszirtjét. Zsákmánya általában a bokros területek kisebb emlősei és madarai.
Rendszerint valamelyik közeli fa ágáról ugrik át a tetőre és onnan halad ahhoz a nyíláshoz (pl. tetőablakhoz), amelyen át a padlástérbe jut.
Kártétele abból adódik, hogy a padlásterekben megrágja a faszerkezeteket, illetve éjszakai hancúrozásával és rágásával a nyugalmat zavarja. A baromfiólak és a galambdúcok félelmetes rablója is lehet, megöli a tyúkokat, elhordja a tojásokat.
A gépjárművek motorházába bejutva a vezetékeket rágják át.
