Városi kártevők I. rész – A csótányok

A csótány az egyik legkellemetlenebb kártevő. A lakásokban, az élelmiszeripari létesítményekben, a kórházakban és más egészségügyi intézményekben az egész világon megtalálható.

A nem megfelelő higiénia és a zsúfoltság nagy részben hozzásegítenek a csótánypopulációk kialakításához, növekedéséhez. Például ilyen az egyik épületben elő faj, a német csótány. Rendkívül jól kihasználja a sűrűn lakott településeket és a nem megfelelő életkörülmények adta feltételeket.

Az üreges falak, a szekrények alatti rések, a tetőterek mind tökéletes búvóhelyet adnak a csótányoknak. Annak érdekében, hogy visszaszorítsuk vagy a lehető legjobban minimalizáljuk a csótányok elszaporodását és a rovarirtó szerekkel szembeni ellenállásának kialakulását különféle módszereket kell alkalmazni mint, például rovarcsalétkeket helyezhetünk ki és beépített rovarsemmisítő eszközök telepíthetünk. Az épületek-en kívüli csótányfajok ellen is vannak kártevőirtó programok, amiknek céljai a csótányok számára megfelelő életkörülmények változtatása és feltehető élőhelyeinek megszüntetése. Ezt nevezzük ?beépített? védekezésnek.

Ennek a védekezésnek az elsődleges célja, ezeknek a búvóhelyeknek a megszüntetése. Ennek az eljárásnak az egyik rendkívüli előnye az, hogy a felhasznált rovarriasztó porokhoz (például szilikagél) sem az emberek, sem a háztartásban esetlegesen elő állatok nem tudnak hozzáférni. A nem-riasztó porokat, mint a bórsavot már meglévő fertőzések esetén alkalmazzák. A csótányok okozta egészségügyi problémákon túl, számolni kell a rovar-irtószerek esetleges helytelen használatából, vagy túlhasználatából eredendő problémák, különösen, azokban az esetekben amikor olyan kényes helyeken alkalmazzuk, mint a lakásokban, iskolákban és egészségügyi létesítményekben.

Hatalmas csótánypopuláció kialakulása esetén, egészségügyi szempontok miatt IPM-programokat hajtanak végre. Ezek a programok mindig, az adott helyzetre szabottan, az adott kártevőfaj ellen létrehozott programok. A legfontosabb lépés a kártevőfaj/kártevőfajok azonosítása, valamint, hogy épületen kívüli vagy belüli a tartózkodási helyük. Ezután a fertőzöttségi mértéket kell meghatározni, amit a forgalomban is kapható csapdák felállításával és későbbi ellenőrzésével tesznek. A panelházak és más társas épületek esetén fontos közösségi szintű akciótervet készíteni, amivel be kell vonni, a bérlőket, tulajdonosokat, ház-kezelőket is. Fontos a lakók együtt-működése a lakásaikba való bejutáshoz is. Ha nincs minden helység-ben kezelve a panelház vagy más társas épület akkor ez túlélési lehetőséget teremt az irtani kívánt fajnak. Így fennállna az újrafertőzöttség esélye.

A már fentebb említett beépített eljárásokat itt is fontos használni a potenciális búvóhelyeken. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy csalétekkel nagymérték-ben lehet csökkenteni a csótányok számát és más eljárások kombinált alkalmazásával még hatékonyabb eredményeket lehet elérni. A belső terekben elhelyezett csalétkek, és más mérsékeltebb módszerek nagymértékben helyettesítették egyes helyeknél a falfelületek permetezését. Ezek a biológiai eljárások kiváló lehetőség állatok lakta, valamint kényes helyekre, például, állattenyésztő telepek, állatkertek, üvegházak és szenny-vízcsatornák területeire.

Felhasznált irodalom:
CIEH 2008 ? A városi kártevők közegészségügyi jelentősége